Frankfurt 1.0

Rövid helyzetjelentés az életünkről. (Azért írom, mert többen vannak Csabi régi kollégái és barátai közül, akik csak rajtam keresztül értesülnek a Csabival történtekről, mert ő bacik facebookozni :-D ) Szóval a 3. hetünket nyomatjuk Frankfurtban. A város mindent összevetve nagyon szép, persze fele annyira sem, mint Budapest. Nem metropolisz a maga 700.000 lakosával, viszont a vonzáskörzete még plussz 2 millió. És az mind bejár a városba dolgozni!!! Olyan úthálózat van, hogy ha egy pók ránéz a gps-re, megemeli a kalapját... Apropó navi. Nyilván mindig akkor zavarodik meg illetve keres valaki, vagy ír rám viberen, amikor cirka 6-7 út fut össze, én meg a kiutat keresem :-D Csabi és a munka című fejezet jön: Hát mást nem tudok mondani, mint hogy ügyes :-) Nyilván, milyen lenne? Büszke vagyok rá, fantasztikusan helyt áll, és minden oké. Nagyon élvezi, hogy végre ahogy ő fogalmaz "otthon van". Én félig mókássan csak annyit szoktam mondani neki, hogy még 5 évet adok neki, hogy ő legyen a Deutsche Banknál az informatikai igazgató. Ennyi. Más elvárás nincs :-D Napjaink úgy telnek, hogy Csabi ötig dolgozik (ha éppen nem kell korábban elmennünk egy termin miatt), addig én lakást keresek, időpontokat beszélek le, stb... Majd cirka 17 órára elmegyek Csabiért és megyünk a lebeszélt időpontokra. Ott általában idegösszeomlást kapunk, mert van a drága lakás pl. Augsburgban és van a kva drága lakás Frankfurtban. Ráadásul beszéltem több emberrel és senki nem érti miért, de mintha mindenki most akarna Frankfurtba költözni. Nyilván. Mikor máskor? Szóval cseppet sem egyszerű lesz. Tegnap már egy egyszobás szuterén lakást is megnéztünk, mert tök mindegy, hogy elsőre milyen csak legyen valami, ahonnan ráérünk nézegetni, mert ez a hotelozás kezd egy kicsit az agyunkra menni. Részben azért, mert drága, mármint a szállást fizeti a cég, de nyilván drágább az élet, ha mindig valahol kell kajálni, ilyenek. Másrészt mert kva szar, hogy péntek délután Augsuburgba vissza, aztán vasárnap meg újra Frankfurt. Van egy szombatunk, ami meg semmire nem elég. Meg hát hétvégén lenne időnk felfedezni a várost, de akkor meg ugye Augsburgban vagyunk. De nem panaszkodunk, mert nyilván ezt akartuk, ezért jöttünk ki, hogy a Csabi idekint tudjon a szakmájában dolgozni, szóval nincs zokszó, csak apró sóhajtások :-) Szóval nagyvonalakban és röviden ennyi, ha lesz még valami érdekes, akkor írok.

Pár kép az "űj" lakásunkból

Régen írtam már ide, csak fel akarok tenni pár képet, hogy milyen lett az új pecónk, így hogy már úgy néz ki teljesen ahogy szeretnénk.

Egy évesek lettünk!

Tavaly október 6-án, amikor nekiindultunk a kalandnak, csak bízni mertünk benne, hogy minden jól alakul, és megvetjük a lábunkat Németországban. Bizakodtunk, tervezgettünk, és valahogy úgy képzeltük el az egy évvel öregebb önmagunkat, ahogy most vagyunk. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy szerencsés volt az elmúlt év.

Fontosabb események az elmúlt évből:
Október 6. - Kiköltöztünk.
Október 26. - Munkába álltunk az Amazonnál.
Február 4. - Beköltöztünk az első saját magunk által bérelt lakásba.
Március 9. - Gyermekem kiköltözött hozzánk.
Április 14. - Csabi nem kap szerződés hosszabbítást az Amazonnál.
Április 22. - Csabi munkába áll egy traktorgyártó cégnél.
Május 25. - Gyerekemnek elkezdőik az Integrációs képzés a Kolping Akadémián
Június eleje - A főbérlőnk eladja a házat amiben lakunk, ergo lakást kell keresni.
Még mindig
És még mindig
Közben meglátogat minket a Hollandiába utazó Manó család :-) Szeretem őket, jó volt, hogy itt voltak, csak ne lennének ennyire kockák! :-D
Még mindig lakást keresünk...
Ja, és még mindig.
Szeptember eleje - Gyerekem elkezdi az iskolát egy rendes középiskolában.
Szeptember 23. - Megkaptuk a kiszemelt lakást!
Október 6. - Írom ezt a blogot.

Persze azért ez csak úgy címszavakban volt, mert hát azért még egy csomó minden történt közben. Például kiderült, hogy a rosszulléteim (amivel már többször voltam Magyarországon dokinál és persze nem találtak semmit) abból adódik, hogy nem működik a pajzsmirigyem. Voltam itt kint egy specialistánál, aki megbocsájthatatlan mennyiségű véremet csapolt le, így várom annak az eredményét valamikor a napokban. Sajnos Augusztusban eltávozott az én nagyon-nagyon szeretett Keresztapám, aki nálam az Édesapa szerepét töltötte be (természetesen a saját Édesapám mellett). Úgyhogy nyáron egy temetésre Magyarországra kellett látogatnunk. Ennek voltak egyéb következményei is, pl. egy laptoppal szegényebbek lettünk, mert hát azt ellopták...

Na, de kb. ennyi a kesergésből. Nem is jó az.
Szóval október 15-én költözünk be az új lakásunkba. Gyönyörűséges hálószoba és konyhabútor megrendelve. Annyira szép lesz, hogy ki se mozdulok onnan :-)
Ha ide kattintasz, akkor meglátod hol fogunk lakni, így ha esetleg meglepnél minket, könnyen idetalálsz :-D
Ez alatt az egy év alatt szereztünk kint ismerősöket, haverokat és nagyon jó barátokat. Ez utóbbiból azért nem sok van, de ahogy összeszámolom azért 3-4 olyan ember is akad akire bármikor számíthatunk. És azért ez nagyon jó dolog. Fizetünk nyugdíj előtakarékosságot és lakás előtakarékosságot. Az előbbinek azért meghatározott célja van, az utóbbi inkább spórolás, aztán majd valamire csak jó lesz.
Csabi már nagyon kacsingat az IT-s munkák felé, és most mellékállásban el is vállalt egy munkát egy vállalkozásnál. Előbb utóbb meglesz majd az is, amikor megtalálják egymást Ő és az a cég, ahol szívesen dolgozik a szakmájában és végre annyit fog keresni, hogy én csak a lábamat lógatom valamelyik kávézóban miután szét shoppingoltam az agyam. Mondjuk kb. asszem egy hónapig bírnám ezt az életformát, és utána sikítva keresnék valami melót :-D
Amúgy rengeteg Magyar jön ki. És csak jönnek, és jönnek. Amivel igazából nincs baj, de azokra viszont nagyon haragszok, akik nem tudnak viselkedni és kihasználják azt, hogy itt még nem kell hatmillió iratot összeszedned és prosztata vizsgálatról papírt beadnod, hogy mondjuk kapj hitelkeretet a folyószámládra, vagy odaadják a legújabb telcsit 0€ befizetésre. Csak aztán cseszik fizetni és ugye ez nyilván úgy általánosságban vet rossz fényt a Magyarokra... Nyilván, ő beleszarik, mert elképzelése sincs a jövőjéről, de mi itt akarunk élni és sokszor bizony sokszorosan meg kell küzdenünk az általuk okozott gondok hozadékával.
Egy példa: Leírom, mert nem valószínű, hogy olvassa a blogomat. (Megbántani nem szeretném azért őket, de érdekes történet) A házban ahol most lakunk még úgy hozta a sors, hogy három Magyar család is lakott. A Laci barátaink már elköltöztek, velük se volt sose gond. Mi is mindent rendesen fizettünk. A harmadik család (két középkorú szülő és a lányuk, aki amúgy a kollégám is) viszont már nem. Tartoznak több hónap bérleti díjjal, mert áprilistól nincs munkájuk, a lánynak is csak pár hónapja. A lényeg, hogy ezekkel a kondíciókkal kéne nekik új lakást találniuk, mert nekik is el kell költözniük ugye dec. 31-ig. Szóval nem lesz egyszerű, de hát ez az ő gondjuk nyilván. Viszont ami érdekes és kicsit kiakasztó, hogy volt fent nálunk a főbérlőnk megbeszélni a mi költözésünket. Beszélgettünk vele mindenféléről és szóba jöttek ők is. Mondja a manusz, hogy a cipője tele van, mert tartoznak, nem tud velük beszélni, mert nem értik meg. Ajánlotta az apukának, hogy jöjjön hozzá dolgozni az felújításra, 15€ órabért mondott neki, de az ürge cseszett elmenni. A főbérlőnk beszél németül, angolul, olaszul, de sehogy nem tudja megértetni magát velük, és aszondja neki a faszi, hogy tanuljon meg magyarul.... Na vaze! Esküszöm ezek olyan égő dolgok, hogy én süllyednék a föld alá... és sajnos sok ilyen van...
Na, de ennyit erről.
Szóval ennek a rengeteg szónak is egy a vége. Jól vagyunk! (Upsz ez kettő) Arról beszélgettünk, hogy most már talán mondhatjuk, hogy megvetettük a lábunkat. Persze jöhetnek rosszabb idők, de remélhetőleg nem fognak, vagy ha igen, akkor ne tartsanak sokáig, hogy átvészelhessük. Bízom benne, hogy jövő ilyenkor már azt írhatom, hogy mindenki a helyén van, és azt csinálja/dolgozza, amit szeret. Ennél többet nem is kívánok, mert itt, ha dolgozunk, akkor úgyis minden oké. Akkor minden van. Kívánok még egészséget hozzá magunknak és szeretetet, bár abból nem szokott hiány lenni :-)
Szóval zárom soraimat és puszmák mindenkinek! :-)

Így lakunk mi :-)

Szóval az alábbi képek azt tükrözik, hogy fél évvel a kiköltözésünk után hol tartunk. Hát nem kacsalábon forgó palota, de szerintem sikerült elég otthonossá tenni. Persze még annyi minden hiányzik, hogy a google tárhelye nem lenne elég a felsoroláshoz, főleg dekoráció, és persze a lakás sem teljesen az ízlésünk szerint való (burkolatok, konyhaszekrény stb...) de most ez van :-) Mi jól érezzük magunkat benne, és lesz ez még sokkal szebb is. Előre bocsájtom, hogy a gyerekszobáról nem készültek képek, mert oda 3 hete beköltözött egy bumbus és azóta nem dokumentálható állapotban van :-D Akkor jöjjenek a képek.

A konyhánk:











A hálószobánk:










A nappalink (az itt látható kanapé lesz a megfáradt barátaink pihenőhelye, ha kijönnek. Nyugi kihúzható) :-D:








A fürdőszobánk:








Az előszobánk:





Szóval így vagyunk mi most. Ami a legfontosabb, hogy a szokásos nehézségek ellenére boldogan :-) Puszmák mindenkinek :-)

Most akkor cserebogár vagyok?

Szóval ott hagytam abba, hogy megérkeztünk és azon melegében el is mentünk felvételizni az Amazonhoz. Biztos mindenki tudja mi az az amazon, de azért belinkelem, tehát ez.
Én még otthonról felvettem a kapcsolatot az amazonban dolgozó magyarok facebook csoporjával, hogy infókhoz jussak. Ez hasznos is volt. Szóval felvételi, vagyis informationstag, ugyanis ez a szó az első bűvös szó, amivel a kapun bebocsájtást nyersz. Vegyes érzelmeink voltak, mert a facebook csoportba azt írták, hogy ide a cserebogarakat is felveszik, na de azért mégis idegen nyelven kell letolni egy állásinterjút.
Végül is a cégnél mindenki beszél angolul, így a beszélgetés folyhat angol nyelven is. Csabi egyből ezt az opciót célozta meg, mert az ő német szókincse az első napokban kimerült az igen, nem és seggfej szavakban. :-D Én meg úgy voltam vele, hogy majd meglássuk.
Szóval bemész, az információs pultnál bejelentkezel, hogy felvételizni jössz. Kapsz egy szép narancssárga lapot amire felírják a neved, meg még egy-két adatot, és van rajta asszem 6 állomás, amin végig kell menni. Mind a hat állomáson egy pipát kell kapnod, ha ez megvan, akkor az a sikeres felvételi. Na az első állomás egy pultnál van, ahol az igazolványokból kiírják az adatokat, hol laksz, meg mit tudom én még mit. Na a Csabi a saját pultjánál pipát kapott én meg egy x-et. Hm.... Tiszta szomorú voltam, hogy akkor most én egy cserebogár vagyok, hogy már az első állomáson kiikszelődtem?!?! Aztán Csabi nyugtatott, hogy a csávónak biztos ez a megszokás, hogy x-el. Na mindegy. :-))
Aztán volt egy ilyen fizikai teszt, hogy képes vagy-e emelni, jó technikával teszed-e ilyesmi. Na ezek után jött az IQ teszt :-D Előtte a nő németül elmondta, hogy milyen feladatok lesznek, aztán bementünk egy terembe és hajrá. Nos, nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, hogy nem volt megterhelő nekünk. Hangsúlyozom nekünk :-DD Volt ott egy pacák, aki velünk szemben ült, na az basszus azt se tudta ki kivel van. Pedig német volt az ürge. Hát besírtunk rajta.
Aztán jött egy ilyen elbeszélgetés, hogy miért akarsz itt dolgozni, miért jó az Amazonnak, ha téged dolgoztatnak, mit csináltál eddig stb... Na én az elején mondtam a csajnak, hogy bocsi, de én kb. egy mondaton belül németül és angolul fogok beszélni, ami előbb az eszembe jut :-D No problemo. Hozzáteszem, hogy én nagyon megszívtam, mert a kiscsaj angol kiejtése olyan volt, mintha egy pokerterem supportját hívtam volna fel, ahol egy indiai bevándorló akart volna segíteni. Komolyan volt olyan, hogy meg kellett kérnem, hogy ezt a mondatot, most akkor lécci mond el németül, abban talán nincs tájszólásod :-D
Csabinak szerencséje volt, mert a srác akihez került ezen az elbeszélgetésen, az eléggé jól beszélt angolul, szóval megértették egymást :-) Na, ez után menni kellett a végső állomásra, ahol ismét volt adategyeztetés meg időpontot kaptunk a következő személyes megjelenésre, ami már a munkavédelmi oktatás, szerződés aláírás stb... rész. Meg lehetett kötni náluk egészségpénztári cuccost is, de mi nem azt akartuk, mert a vendéglátónk a Petra azt mondta, hogy ne az AOK-hoz menjünk, hanem a Krankenkasse-hoz, mert hogy az jobb. Ok, legyen. :-) Szóval cirka két és fél óra alatt állomásról állomásra járva sikeresen vettük az akadályokat, és még én sem voltam cserebogár :-D Hülye kis pöcs az x-ével.

Aztán ugye azóta már eltelt két hét, ennek a kanosszajárását a következő bejegyzésemben fogom kifejteni. Elöljáróban annyit, hogy nincs rosszabb annál, amikor megvan a munkahelyed, de nem tudsz dolgozni, mert nincsenek meg a szükséges iratok hozzá. Helyben topogsz, a lóvé fogy és ugye nem vagy hozzászokva a semmittevéshez. Na mindegy. A fény mára meglett az alagút végén. Pénteken azaz 26-án meló!!! :-)

Puszmák mindenkinek!

Képek

A ház ahol lakunk:

A kert:

Az utca:

A patak a kert végében:

Csabi és a kerti munka: :-D

A két nagyon dagadt mops, Izi és Malvine:

Zsanett:

Petra:

És a nagy kedvencünk Lena:

Imádni való a kiscsaj. Itt épp a gépemen játszik valamit. Annyira okos csajszi, hogy ilyet még nem is láttam. Bármit csinálsz, figyel és se perc alatt megtanulja. Hihetetlen és gyönyörű. Asszem el fogom lopni :-) Na, puszmák :-)

A porsche-k és a rágcsák földjén

Na belekezdek, mert nem tudom mikor lesz megint időm rá. Hogy meddig jutok az majd elválik, mert fél óra múlva skype beszélgetés lesz az otthoniakkal. Szóval egy hete szombaton nekiindultunk. Már a kezdésnél kiütközött a macsek faktor, mert a táskámat benne az összes irattal, pénzzel, bankkártyával otthon hagytuk. Na nem volt vészes, mert már a következő saroknál észrevettük, de mire visszamentünk addigra Csabi anyukája és a gyermekem leizzadtak, mert persze észrevették. Próbáltak hívni minket, de a telók is abban a tasiban voltak. Az utunk nagyon jó volt, mert tökéletes idő volt. Sütött a napcsi ezerrel szóval panaszra nem volt okunk. Ausztriában már majdnem a Német határnál megállított minket a rendőr persze. Vagyis nem megállított, hanem megyünk a pályán, előttünk egy fekete BMW megy. Egyszer csak a hátsó ablakában ilyen fényreklámon kiírja, hogy Politzei meg, hogy kövessük. Még jó, hogy Csabi vezetett, mert nekem ugyan diszkózhatott volna a hátsó ablakból én ugyan észre nem vettem :-D Na mindegy, követtük. Leterelt minket a pályáról, papírok nézegetése, laptopon megnézte nem vagyunk-e körözve. Meglepetésre nem voltunk :-) Aztán csomagtartó :-DD Na, itt már felhúzta a szemhéját, mert a kocsi ugye agyig megpakolva. Mondtuk neki, hogy nyugi van, hosszú szabadságra megyünk és amúgy se a Ti országotokba, úgyhogy lazíthatsz :-) Na, nem talált semmit amibe beleköthetett volna, így elengedett minket. A Müncheni elkerülőn ugyan szívtunk egyet, mert vagy egy órán keresztül csak 10-el bírtunk menni, hogy miért volt a torlódás az nem derült ki, mert egy idő után egyszer csak elindultunk és már normálisan lehetett menni. Szóval megérkeztünk estére Aystettenbe, ahol Csabi gyerekkori barátai laknak (Dani ő német, de beszél magyarul, Erika a felesége, ő magyar, de már beszél németül :-D), és akiknek a gyerekének ő a keresztapukája. Mivel már késő volt így nem kezdtünk el átcuccolni a végleges helyünkre, így az éjszakát náluk töltöttük. Nem mellékesen így reggel még a forma 1-et is meg tudtuk nézni. Ja, igen! Otthon szidtam a kereskedelmi tévéket mint a bokrot a sok reklám miatt, hát soha többet nem teszem. Ezek itt bolondok. Otthon a forma 1-et kétszer szakítják meg reklámmal, azt is úgy, hogy mellette megy a futam. Na itt kajakra 15 percenként reklám van és úgy, hogy még a versenyt se látod közben. Grrrrrrrrrrrr. Sok mínusz pont! :-) Na, olyan ebéd körül átjöttünk Neusaess-be, ami Aystettentől 3 kilométer, Augsburgtól pedig kb. 5 kilométer. Itt lakik Petra Dani anyukája, aki egy bűbájos nőci. Imádom, de majd később kifejtem. Aztán itt lakik Zsanett Petra lánya, értelemszerűen Dani tesója, az ő férje Peti és a gyerekek Leia, Vincent és Lena. Egy böszme nagy 3 szintes házban vagyunk, ahol az első szinten Zsanették laknak, a második szinten Petra, és mi meg a földszinten. Csináltak nekünk egy szobát, de persze mindent használhatunk. Szóval Petra olyan nőci, hogy nem lehet nem szeretni. Bizton állíthatom, hogy első látásra szeretjük egymást nagyon. Csabit ugye már régóta ismeri és szereti. Zsanettot és a férjét Petit is ismeri Csabi régről, őket is nagyon kedvelem. Jönnek velünk mindenhova, intéznek mindent, segítenek mindenben, szóval egy szavunk nem lehet. Teljesen úgy viselkednek velünk, mint egy kedves családtaggal. Petra már mondta, hogy ő azt szeretné a legjobban, hogy maradjunk itt, de sajna nem lehet, mert kicsi lenne ez itt nekünk, meg Balunak is kéne egy külön szoba, de megígértem neki, hogy itt keresünk a környéken valamit, hogy sűrűn lássuk egymást. A három gyerkőc meg imádni való. Leia a legnagyobb, ő 12 éves, Vincent 5, Lena meg 3-4 éves. Mindegyikük beszél, magyarul, ha muszáj, de ők 99%-ban németül nyomják. És olyan kibacott aranyosak, hogy még. Nem vagyok egy nagy gyerekimádó, de amióta velük vagyunk azóta akarok megint gyereket :-D Szóval a legviccesebb, amikor tőlük tanulunk. Csabit Vincent úgy megszivatta, hogy becartok :-D Írt valamit Csabi és Vincent közbe büfögött és mondja, hogy Ich habe geröbst (böfögtem) Csabi persze leírja. Csabi olvassa vissza Petrának, hogy jókat írt-e, és persze felolvassa a Ich habe geröbstöt is. Na a kis mocsok Vincent persze alig várta és majd megfulladt a nevetéstől :-D Szóval kis mocskok, de imádjuk őket. Szóval vasárnap bepakoltunk meg ilyenek. Hétfőtől ügyintézés. Első körben be kellett jelentkeznünk a lakcímre, így kapjuk meg az adószámot is. Aztán bankszámla nyitás, TB intézés, meg még tudja a tököm mi. Remélhetőleg a héten minden szám, kártya stb... megérkezik, mert a munkába álláshoz kell. Pénteken megyünk az Amazonba direktionstagra, ahol részt veszünk mindenféle munkavédelmi oktatáson, megkapjuk a szekrényeket, ruhát meg még az Isten tudja mit. Akkor írjuk alá a szerződést is. Ez ugye két teljes állás, ami 1500 brutto fejenként, ebből 1200 jön kézbe mindkettőnknek. Persze szerzünk még mellé ilyen 400-as állásokat is, amik ilyen kis részmunkaidős állások és max. 400 eurot lehet vele keresni egy hónapban. De teljesen jók. Általában 4 órásak ezek. Szóval valszeg bele fogunk pistulni a melóba, de muszáj lesz. Jajj, annyi minden van még, de most be kell fejeznem. Jaa, és miért a cím? Basszus a földön annyi porsche nincs mint itt, az tuti, az összes vén fasznak az van. Szerintem ezt használják viagra helyett. A rágcsák meg ugye hát elcsábítják az embert. Már jó lesz, ha megyünk melózni és égnek a kalóriák, mert húúú ezt is kostóljuk meg, meg jajj ilyet is vegyünk, mert otthon ezt sem ettük még és így tovább. Szóval átmentünk Gombóc Artúrba :-DD Na, ígérem, hogy ahogy lesz időm folytatom a beszámolót, mert az ahogy átestünk a 2 és fél órás állásinterjún, na az sem volt semmi :-D Puszmák!